GP39X (EMD) dízelmozdony

Történeti háttér és gyártás

A GP39X dízelmozdonyt az EMD (Electro-Motive Division) fejlesztette ki, a dízeltechnológia előnyeinek kiaknázása érdekében a vasúti közlekedésben. Az EMD a General Motors leányvállalataként jelentős szereplő volt a vasúti járműgyártásban. A GP39X-t 1969-ben gyártották, de csak négy prototípus készült belőle, amelyeket különböző vasúttársaságoknak szánt tesztelésre.

Technikai jellemzők

A GP39X egy dízelmozdony, amelyet a nagy teljesítményre terveztek. A mozdony EMD 645E3 motorral van felszerelve, amely 2300 lóerőt biztosít. A tengelyelrendezése C-C, ami azt jelenti, hogy háromtengelyes forgóvázakkal rendelkezik, ezáltal nagyobb vonóerőre képes. A maximális sebessége körülbelül 105 km/h (65 mph). A mozdony hossza 18,54 méter (60,8 láb), és főként tehervonatok vontatására használták.

Szolgálati történelem

Bár a GP39X nem ment sorozatgyártásba, az elkészült prototípusokat különböző vasúttársaságok, például az Union Pacific és a Southern Pacific tesztelte a szolgálat különböző területein. A mozdony kedvező eredményeket mutatott, de végül a GP40 sorozat előnyei miatt nem folytatták a gyártást. A prototípusok későbbi sorsáról kevés információ áll rendelkezésre.

Megőrzött példányok / múzeumi szereplés

Nincs információ arról, hogy a GP39X megőrzött példányai bármely múzeumban megtalálhatóak lennének. Az alacsony darabszám miatt nem jelent meg széles körben a nosztalgia- vagy múzeumi vonatok között.

Érdekességek és kulturális hatás

Bár nem lett közismert modell, a GP39X fejlesztése során szerzett tapasztalatokat későbbi modellek, például a GP40 sorozat gyártásánál hasznosították. A GP39X így jelentős szerepet játszott a dízelmozdonyok továbbfejlesztésében és a technológiai újítások integrálásában.

Műszaki adatlap

Hivatkozások

További információ a GP39X dízelmozdonyról

Képek

Források: Wikipédia, Google