LNER Class B17 gőzmozdony

Az LNER Class B17 gőzmozdony az 1920-as években született meg Angliában, hogy a Kelet-Anglia vonalakon közlekedjen, és a sebesség, valamint a megbízhatóság jelképévé vált.

Történeti háttér és gyártás

Az LNER Class B17 gőzmozdonyt a Nagy-Britannia területén működő London and North Eastern Railway (LNER) társaság fejlesztette ki az 1920-as évek végén a közepes távolságú személyszállítási igények kielégítésére. Az első példányt 1928-ban gyártották le. A B17-es fejlesztésének célja az volt, hogy egy megbízható és hatékony közepes méretű gőzmozdonyt hozzanak létre, amely képes a fővonalakon történő üzemelésre, különösen Kelet-Anglia régiójában.

A mozdonyokat a North British Locomotive Company készítette Glasgow-ban. A sorozat gyártása egészen 1937-ig folytatódott, és összesen 73 darab készült belőlük. Alapvetően a LNER megrendelésére épültek, nem készült exportváltozat.

Technikai jellemzők

A B17-esek gőzüzemű mozdonyok voltak, amelyek 4-6-0 tengelyelrendezéssel rendelkeztek. A Bob MacAlpine-meghajtással készült mozdonyok kazánnyomása 180 psi volt, és egy összteljesítménye körülbelül 1,300 lóerő. A maximális sebességük elérhette a 85 mérföld/órát (kb. 137 km/h), ami kiváló teljesítménynek számított a korszakban.

A mozdonyok hossza megközelítőleg 63 láb volt (kb. 19,2 méter). Nem rendelkeztek utasférőhellyel és luxusfelszereltséggel, mivel kifejezetten vontatásra készültek. Az össztömegük körülbelül 115 tonna volt. A B17-esek mechanikus vezérléssel és hagyományos légfékrendszerrel voltak felszerelve.

Szolgálati történelem

A B17-es mozdonyokat a LNER kiterjedt vonalhálózatán használták, különösen Nagy-Britannia keleti részén. Számos fővonalon közlekedtek, beleértve a híres ‘The East Anglian’ járatot is. A mozdonyok jól teljesítettek, de az 1950-es években a dízelmeghajtású mozdonyok és motorvonatok elterjedése miatt fokozatosan háttérbe szorultak.

Az utolsó B17-es 1960-ban állt szolgálatba, majd ezt követően kivonták őket a forgalomból és selejtezték.

Megőrzött példányok / múzeumi szereplés

Bár egyetlen teljesen megőrzött B17-es mozdony sem maradt fenn, a „Sandringham Locomotive Company Limited” jelenleg egy új építésű példányt készít a B17 61673 Spirit of Sandringham néven. Ez a projekt célja, hogy megőrizze a típus emlékét a vasúti rajongóknak és a jövő generációinak.

Érdekességek és kulturális hatás

Az LNER Class B17 mozdonyokat gyakran „Footballer” osztálynak is nevezték, mivel sok közülük híres futballcsapatok nevét viselte. Ezt a becenevet a mozdonyok különleges névadási szokásának köszönhették, amely nagyon népszerű volt a rajongók körében.

A mozdonyok jelentős hatást gyakoroltak a brit vasúti kultúrára, és számos vasúti modellező klub épített méretarányos replikákat belőlük, hogy megőrizzék ezt az ikonikus vasúti vonalat.

Műszaki adatlap

Járműtípus Gőzmozdony
Meghajtás Gőz
Korszak 1900–1929 – Dízel kísérletek
Gyártási év 1928
Tengelyelrendezés 4-6-0
Maximális sebesség 137 km/h
Teljesítmény 1,300 lóerő
Tömeg 115 tonna
Hossz 19,2 méter

Hivatkozások

Képek

Források: Wikipédia, Google