Történeti háttér és gyártás
A Union Pacific Challenger gőzmozdonyt az 1930-as években fejlesztették ki az Egyesült Államokban. A fő cél az volt, hogy az Union Pacific Railroad számára egy hatékonyabb, nagy teljesítményű mozdonyt hozzanak létre, amely képes a meredekebb emelkedőkön is nagyobb sebességgel haladni. A mozdonyokat a híres American Locomotive Company (ALCO) gyártotta. A kifejlesztése mögött az a szándék állt, hogy növeljék a vasút hatékonyságát és teljesítményét a hosszabb és nehezebb tehervonatok vontatására.
A Challenger gőzmozdonyok első példányai 1936-ban készültek el, és nagy sikerrel használták őket különböző teherszállítási feladatokra az egész országban. Az Union Pacific számos ilyen mozdonyt rendelt, hogy növelje a szállítási kapacitását, melyekből összesen 105 darabot gyártottak.
Technikai jellemzők
A Union Pacific Challenger gőzmozdonyok rendkívül lenyűgöző műszaki jellemzőkkel bírtak. A mozdonyok „4-6-6-4” tengelyelrendezéssel rendelkeztek, ami azt jelenti, hogy négy vezetőkerekük, hat hajtókerekük, majd ismét hat hajtókerekük, és végül négy utánfutó kerekük volt. Ezek a nagy teljesítményű gőzmozdonyok két különálló hengerpárt használtak a hajtás biztosításához.
A Challenger mozdonyok maximális sebessége körülbelül 112 km/h volt, ami abban a korban igen jelentős sebességet jelentett. A mozdonyok teljesítménye közel 4,700 lóerő körül mozgott, ami lehetővé tette számukra, hogy nehéz tehervonatokat is könnyedén vontassanak a meredek emelkedőkön. A teljes szerelvény hossza elérte a 37 métert, így meglehetősen impozáns látványt nyújtottak az amerikai vasúti hálózaton.
Szolgálati történelem
A Challenger mozdonyokat elsősorban a nyugati államokban, például Wyomingban és Utah-ban használták, ahol a nehéz terepviszonyok miatt szükség volt a nagy teljesítményű vontatójárművekre. Az Union Pacific Railroad által üzemeltetett mozdonyok az 1940-es és 1950-es években élte fénykorát, amikor is a vasúti szállítások jelentős részét ezek a gőzmozdonyok bonyolították le.
Az 1950-es évek végére a dízelmozdonyok elterjedése miatt fokozatosan kivonták őket a forgalomból. A dízelmozdonyok gazdaságosabb üzemeltetése és könnyebb karbantartása miatt a Challenger mozdonyokat fokozatosan nyugdíjazták, majd a legtöbbjüket selejtezték.
Megőrzött példányok / múzeumi szereplés
A Challenger gőzmozdonyok közül csak kevesen élték túl a selejtezést. Az egyik legismertebb megőrzött példány a 3985-ös számú mozdony, amelyet az Union Pacific aktívan restaurált és használt különböző nosztalgiautakon. A 3985-ös számú mozdony ma az Egyesült Államok egyik leghíresebb működőképes gőzmozdonya.
Érdekességek és kulturális hatás
A Challenger gőzmozdonyok rendkívül népszerűek voltak a vasútmodellezők körében is, akik számos különböző méretarányban építették meg a modelleket. A mozdony híres a vasúti történelmi közösségben, és gyakran emlegetik az amerikai gőzmozdonyépítés egyik csúcsteljesítményeként.
Becenevük „Challenger” nemcsak a nagy teljesítményükre utal, hanem arra is, hogy ezek a mozdonyok valóban képesek voltak kihívásokat teljesíteni a nehéz terepeken.
Műszaki adatlap
| Járműtípus | Gőzmozdony |
| Meghajtás | Gőz |
| Korszak | 1930–1945 – Technikai robbanás |
| Tengelyelrendezés | 4-6-6-4 |
| Maximális sebesség | 112 km/h |
| Teljesítmény | 4,700 lóerő |
| Hossz | 37 méter |
Hivatkozások
Képek
Források: Wikipédia, Google
