Budd Rail Diesel Car dízel motorvonat

A Budd Rail Diesel Car dízel motorvonat egy innovatív megoldás volt, amely az 1950-es években forradalmasította a regionális vasúti szolgáltatásokat Amerikában, kombinálva a dízel hatékonyságát a korszerű dizájnnal.

Történeti háttér és gyártás

A Budd Rail Diesel Car (RDC) a Budd Company által gyártott, önjáró dízel motorvonat, amelyet először 1949-ben mutattak be. A Budd Company, amely Philadelphia városában működött, elsősorban személygépkocsik és vasúti kocsik gyártásával foglalkozott. Az RDC-t a vasúti közlekedés hatékonyságának növelésére és a közlekedési költségek csökkentésére tervezték olyan útvonalakon, ahol a hagyományos mozdonnyal történő közlekedés nem volt gazdaságos.

A Budd Rail Diesel Car a második világháború utáni időszakban jelent meg, amikor növekvő igény mutatkozott kisebb, önállóan közlekedő motorvonatok iránt, amelyek rugalmasabban alkalmazkodhatnak a változó utasforgalomhoz. Az RDC-t számos vasúttársaság rendelte meg az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is. Összesen több mint 400 darab készült belőle.

Technikai jellemzők

A Budd Rail Diesel Car dízelmotoros hajtással készült, ami lehetővé tette a könnyű és költséghatékony üzemeltetést. A jármű hossza körülbelül 26 méter volt, és egyszerre akár 90 utast is szállíthatott. Az RDC-t többféle változatban gyártották, köztük közvetlen dízelmeghajtású, valamint dízel-elektromos változatban is.

A jármű maximális sebessége elérte a 137 km/h-t (kb. 85 mph), ami jelentős teljesítménynek számított az adott időszakban. Az RDC különböző kialakításokban készült, egy- és többosztályos belső térrel, továbbá különböző futómű- és fékrendszerekkel, amelyeket az adott vasúttársaság igényeihez igazítottak.

Szolgálati történelem

A Budd Rail Diesel Car-t elsősorban az észak-amerikai vasutak alkalmazták, ahol kisebb forgalmú, de hosszabb szakaszokon biztosított személyszállítást. Az Egyesült Államokban és Kanadában számos vasúttársaság vette használatba, például a Boston and Maine Railroad, a Canadian National Railway és a Canadian Pacific Railway.

Az RDC szerepelt mind elővárosi, mind hosszabb távú szolgálatokban. Több mint 30 éven át szolgált megbízhatóan, 1970-ig töretlenül üzemelt, ekkor kezdte elveszíteni versenyképességét a hagyományos vonatokkal és a növekvő autós forgalommal szemben.

Megőrzött példányok / múzeumi szereplés

Több megőrzött példány is fennmaradt a Budd Rail Diesel Car-ból, amelyek múzeumokban és nosztalgiavonatokként szolgálnak. Az egyik legismertebb helyszín, ahol az RDC megtekinthető, a kanadai Exporail – the Canadian Railway Museum, ahol az érdeklődők testközelből is megismerkedhetnek ezzel a jellegzetes dízel motorvonattal.

Érdekességek és kulturális hatás

A Budd Rail Diesel Car különleges helyet foglal el a vasúti rajongók szívében, mivel az egyik első olyan jármű volt, amely ötvözte a dízeltechnológiát a személyszállítással. Megjelenése óta számos modellgyártó cég készített kicsinyített mását, és a mai napig népszerű a vasútmodellezés világában.

Az RDC gyakran előfordul filmekben és televíziós műsorokban, mint a klasszikus vasúti közlekedés ikonikus alakja. Az Egyesült Államokban „Budd Car” vagy egyszerűen „RDC” néven ismerték, és e néven emlegetik sokan a vasútbarát közösségekben is.

Műszaki adatlap

Járműtípus Dízel motorvonat
Meghajtás Dízel
Korszak 1946–1969 – Dízelkorszak
Maximális sebesség: 137 km/h
Férőhely: 90 utas
Példányszám: Több mint 400

Hivatkozások

További információk a Budd Rail Diesel Car-ról

Képek

Források: Wikipédia, Google