Történeti háttér és gyártás
Az E7 dízelmozdonyt az Electro-Motive Division (EMD) fejlesztette ki és gyártotta. A gyártás 1945-ben kezdődött, egy olyan időszakban, amikor az amerikai vasúttársaságok fokozatosan áttértek a dízel meghajtásra, mivel ez gazdaságosabb és hatékonyabb volt a gőzmozdonyoknál. Az E7 jelölésű mozdonyt elsősorban a személyszállítás terén használó vasúttársaságok számára készítették. A gyártás 1945-től 1949-ig tartott, és ez idő alatt összesen 428 darabot gyártottak. A fő megrendelők közé tartozott többek között a Pennsylvania Railroad és a New York Central Railroad.
Technikai jellemzők
Az E7 mozdony dízel-elektromos hajtásrendszerrel volt felszerelve. A mozdony teljesítménye 2000 lóerő, ami akkoriban kiemelkedőnek számított a személyszállítási szektorban. A maximális sebessége elérte a 185 km/h-t. Az E7 tengelyelrendezése A1A-A1A, ami azt jelenti, hogy minden forgóváz két hajtott és egy nem hajtott tengellyel rendelkezett. A mozdony hossza megközelítőleg 22 méter volt, és a magassága körülbelül 4,5 méter. A technikai fejlesztéseket az utasok kényelmének növelésére és a futásminőség javítására összpontosították.
Szolgálati történelem
Az E7 dízelmozdonyokat főként az Egyesült Államok területén használták a személyszállításban. A mozdonyok hatékonysága és megbízhatósága miatt népszerűek voltak a vasúttársaságok körében. A szolgálatba állításukat követően kiterjedt használatuk volt az 1950-es évekig, amikor újabb mozdonytípusok váltották fel őket. Az E7 mozdonyok fokozatosan kerültek kivonásra a forgalomból az 1960-as és 1970-es évek során.
Megőrzött példányok / múzeumi szereplés
Sajnos az E7 mozdonyok közül kevés maradt meg eredeti formájában. Néhány példányt azonban megőriztek múzeumi kiállítások részeként. Ezek a példányok az Egyesült Államok különböző vasúttörténeti múzeumaiban láthatók, ahol nosztalgiavonatok részeként is bemutatják őket, emlékeztetve az 1940-es és 1950-es évek vasúti közlekedésének aranykorára.
Érdekességek és kulturális hatás
Az E7 mozdony kiemelkedő szerepet játszott az amerikai vasúti történelemben. Az E7 népszerűségének köszönhetően számos modellvasút-gyártó készített méretarányos maketteket belőle. A mozdony köznyelvi elnevezése egyszerűen „E7”, ám a rajongók és a vasúttörténészek különféle beceneveket is adtak neki. Az E7 időnként feltűnt filmekben és reklámokban, hangsúlyozva a korabeli vasúttársaságok progresszivitását és az ipari fejlődést.
Műszaki adatlap
| Járműtípus | Dízelmozdony |
| Meghajtás | Dízel |
| Korszak | 1946–1969 – Dízelkorszak |
| Teljesítmény | 2000 lóerő |
| Maximális sebesség | 185 km/h |
| Tengelyelrendezés | A1A-A1A |
| Hossz | 22 méter |
| Magasság | 4,5 méter |
Hivatkozások
Képek
Források: Wikipédia, Google
