Történeti háttér és gyártás
A GNR Class H3 egy jelentős gőzmozdony-sorozat, amelyet a Nagy Északi Vasút (Great Northern Railway, GNR) fejlesztett ki. A tervezés fő célja a nagy teljesítményű és megbízható mozdonyok biztosítása volt a növekvő személy- és teherszállítási igények kielégítésére. A H3 sorozatot a híres mérnök, Henry Ivatt tervezte, és elsősorban a keleti fővonal számára szánták.
Az első GNR Class H3 mozdony 1912-ben készült el, és összesen 52 darabot gyártottak belőle. A mozdonyok gyártása a GNR Doncasterben található műhelyeiben történt, amely akkoriban a korszak egyik legfejlettebb vasúti gyártóközpontja volt. A H3 sorozat különösen népszerűvé vált a megbízhatósága és hatékonysága miatt, és fontos szerepet játszott a brit vasúti közlekedés fejlődésében.
Technikai jellemzők
A GNR Class H3 gőzmozdonyok a koruk technikai csodái voltak. Elsősorban gőzhajtásúak, a gőzmeghajtás a korabeli vasúti technológia fő pillére volt. A mozdonyok 4-4-2 tengelyelrendezéssel rendelkeztek, amelyet gyakran Atlantic típusnak is neveztek. Ez az elrendezés különösen hasznos volt a nagy sebességű vonatok esetében, mivel optimális stabilitást és súlyeloszlást biztosított.
A H3 mozdonyok maximális sebessége körülbelül 120 km/h volt, ami a korabeli gőzmozdonyok között kiemelkedőnek számított. A mozdonyok teljesítménye lehetővé tette, hogy nehéz személy- és teherkocsikat is könnyedén szállítsanak. A kazánnyomás 180 psi volt, ami jelentős gőztermelést biztosított, szükséges az ilyen nagy teljesítményhez.
Szolgálati történelem
A GNR Class H3 mozdonyokat széles körben használták a Nagy Északi Vasút hálózatán belül. Elsősorban hosszú távú személyszállítási feladatokra alkalmazták őket, de gyakran használták teherszállításra is. A mozdonyok több évtizeden keresztül szolgáltak, mielőtt a technológiai fejlődés miatt fokozatosan kivonták őket a forgalomból. Egyes példányok átalakításokon estek át, hogy megfeleljenek a korabeli változó igényeknek, például új kazánok beszerelése vagy üzemanyag-befecskendező rendszerek frissítése.
A H3 mozdonyokat az 1930-as években kezdték el kivonni a forgalomból, amikor a dízelmozdonyok és a korszerűbb gőzmozdonyok kezdték átvenni a helyüket. Az utolsó H3 mozdonyt az 1950-es évek közepén selejtezték.
Megőrzött példányok / múzeumi szereplés
A GNR Class H3 sorozatból sajnos egyetlen megőrzött példány sem maradt fenn. A legtöbb darabot selejtezték, és az újabb technológiák bevezetése során leselejtezték. Ennek ellenére a H3 mozdonyok emléke tovább él a vasúti történelem iránt érdeklődők körében, és modellvasúti formában is elérhetők.
Érdekességek és kulturális hatás
A GNR Class H3 mozdonyok számos vasútmodellező számára nyújtanak inspirációt. A H3-as mozdonyok különböző méretarányú modelljei ma is elérhetők, és sok vasútmodell-kedvelő gyűjteményének részét képezik. A mozdonyokat gyakran használták különböző történelmi vasúti filmekben és irodalmi művekben is, hogy megidézzék a gőzvontatás fénykorát.
Műszaki adatlap
| Járműtípus | Gőzmozdony |
| Meghajtás | Gőz |
| Korszak | 1900–1929 – Dízel kísérletek |
| Gyártási év | 1912 |
| Tengelyelrendezés | 4-4-2 Atlantic |
| Maximális sebesség | 120 km/h |
| Kazánnyomás | 180 psi |
Hivatkozások
https://en.wikipedia.org/wiki/GNR_Class_H3
Képek
Források: Wikipédia, Google
