Indian locomotive class WCP-2 elektromos mozdony

Történeti háttér és gyártás

Az Indian locomotive class WCP-2 mozdonyok az indiai vasúti hálózat elektromosításának korai időszakában készültek, az 1930-as években. Az indiai vasút modernizációs szükségletei, valamint az energiahatékony és környezetbarát közlekedési megoldások iránti igény miatt vált szükségessé az ilyen típusú mozdonyok kifejlesztése. Az elektromos mozdonyok gyártásával céljuk az volt, hogy az akkoriban még túlnyomórészt gőzüzemű vasúti flottát fejlettebb technológiával váltsák fel.

A WCP-2 mozdonyokat a svájci SLM (Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik) és Brown, Boveri & Cie (BBC) cégek gyártották. A mozdonyok gyártási ideje 1938-ra tehető. Az indiai államvasutak rendelte meg ezeket a gépeket, hogy az elővárosi és városi vasúti forgalom hatékonyabb legyen. Az 1930-as évek végén az elektromos vontatás egyre elterjedtebbé vált, különösen azokban az országokban, ahol a sűrű közlekedés miatt szükség volt a nagyobb sebességű és teljesítményű hajtási módokra.

Technikai jellemzők

A WCP-2 mozdonyok elektromos hajtásúak, és a koruknak megfelelően modern technológiákat alkalmaztak rajtuk. A mozdonyokat mind a személy-, mind pedig a tehervonatok továbbítására tervezték. Tipikus tengelyelrendezésük Co-Co volt, ami azt jelenti, hogy mindkét háromtengelyes futómű kényszerhajtással rendelkezik. Ez az elrendezés optimális vonóerőt biztosított, ami különösen kedvező volt a hegyvidéki területeken.

A mozdony maximális sebessége körülbelül 120 km/h, ami a korban kifejezetten magasnak számított. Az elektromos rendszer 1500 V egyenáramra épült, amelyet a BBC által gyártott berendezések tettek lehetővé. A mozdony hossza körülbelül 20 méter, magassága nagyjából 4,3 méter.

Szolgálati történelem

A WCP-2 mozdonyokat főként az indiai államvasutaknál használták különböző típusú szolgálatokban. Eredetileg Bombay – Pune vasútvonalon alkalmazták, amely az indiai vasúthálózat egyik forgalmas szakasza volt abban az időben. A mozdonyok sikeresen bizonyították rátermettségüket az indiai forró klímában és a hegyvidéki területeken is, ahol a vonóerő és a sebesség különösen fontos tényezők voltak.

A mozdonyok szolgálatban maradtak egészen a 1970-es évekig, amikor is az egyre modernebb típusok fokozatosan kiszorították őket a forgalomból.

Megőrzött példányok / múzeumi szereplés

A WCP-2 mozdonyainak egy része ma már nem található meg szolgálatban. Azonban némelyik példány múzeumi kiállítási tárgyként megmaradt. A legjelentősebb megőrzött példány az indiai vasúti múzeumban található, amely Új-Delhiben tekinthető meg. Bár nem üzemképes, a múzeum látogatói betekintést nyerhetnek az indiai vasút történetébe és a mozdonyok technológiai fejlettségébe.

Érdekességek és kulturális hatás

A WCP-2 mozdonyok jelentős kulturális hatással bírtak Indiában, mivel egy új korszak kezdetét jelentették az ország vasúttörténetében. A mozdonyokat gyakran emlegetik az indiai vasúti modernizáció egyik első lépéseként.

A mozdonyoknak nincsenek ismert becenevei, de az indiai vasúti rajongók körében mindig is népszerű téma volt. A vasúti modellezők gyakran készítenek méretarányos maketteket, bár ezen modellek többnyire kézműves munkák eredményei, professzionálisan gyártott modellek nem ismert.