Történeti háttér és gyártás
Az LB&SCR D3 osztályú gőzmozdonyt az 1890-es évek elején fejlesztették ki a London, Brighton and South Coast Railway (LB&SCR) számára. A típust Robert Billinton, a vasúttársaság főmérnöke tervezte, azzal a céllal, hogy megfeleljen a növekvő elővárosi és helyi vonatforgalom igényeinek. Az első D3-as mozdony 1892-ben készült el, és az új mozdonyok a korábbi E1 osztály továbbfejlesztéseként születtek.
Az LB&SCR számára kifejlesztett D3 osztály 36 egységből állt, amelyeket a Brighton Works gyártott, a sorozat pedig 1892 és 1896 között készült el. Ez az osztály jelentős előrelépést képviselt a korábbi típusokhoz képest, különösen a teljesítmény és a hatékonyság terén.
Technikai jellemzők
A D3 osztályú gőzmozdonyokat úgy tervezték, hogy képesek legyenek alacsony karbantartási igénnyel működni, miközben erős teljesítményt nyújtanak a helyi és elővárosi vonalakon. Az osztály hajtásrendszere gőzzel működött, a mozdonyok jellemző tengelyelrendezése 0-4-4T volt, ami azt jelenti, hogy a mozdony négy hajtott és négy támogatott kerékkel rendelkezett, a T jelölés pedig a tartályos kialakítást jelzi.
A mozdonyok bevethetők voltak különféle sebességigényű szolgálatokra, és bár pontos maximális sebességadatok nem állnak rendelkezésre, a tervezési elvek alapján erős teljesítményt nyújtottak a rövidebb távolságú, de gyakori megállásokkal járó forgalomban. A tengelytáv és egyéb méretek különösen fontossá váltak a platformok közötti könnyű manőverezhetőség szempontjából.
Szolgálati történelem
Az LB&SCR D3 osztályú gőzmozdonyok először a London, Brighton and South Coast Railway vonalain tűntek fel, főleg az elővárosi és hőálló helyi vonatok élén. Hatékonyan működtek a sűrűn megálló vonatoknál, és gyorsan népszerűek lettek az utasok körében stabil és megbízható teljesítményük miatt.
A mozdonyokat egészen az 1920-as évekig használták aktívan, amikor is a modern technológiák és az újabb mozdonytípusok kezdtek megjelenni. Az elavulás ellenére néhány D3 mozdony még a második világháború után is szolgálatban maradt, különösen tartalékként vagy kisebb vonalakon.
Megőrzött példányok / múzeumi szereplés
Sajnos az LB&SCR D3 osztályú gőzmozdonyok egyike sem maradt fenn az utókor számára. Nem találhatóak meg sem múzeumokban, sem nosztalgiaszolgálatban, így ma már csak a történelmi dokumentumok és fotók őrzik a típus emlékét.
Érdekességek és kulturális hatás
Az LB&SCR D3 osztályú mozdonyoknak nemcsak a műszaki jellemzői voltak figyelemre méltóak, hanem a vasúti személyzet körében is közkedvelt volt a megbízhatóságuk miatt. Bár filmes vagy irodalmi jelentőségük korlátozott, a brit vasútmodellezők körében a D3 osztály egyfajta kultuszt teremtett, modellvasúti gyártók alkalmanként reprodukálják a típust.
Műszaki adatlap
| Járműtípus | Gőzmozdony |
| Meghajtás | Gőz |
| Korszak | 1850–1899 – Gőz fénykora |
| Gyártási év | 1892 |
| Tengelyelrendezés | 0-4-4T |
| Példányszám | 36 |
Hivatkozások
További információ az LB&SCR D3 osztályról
Képek
Források: Wikipédia, Google
