Történeti háttér és gyártás
A London, Chatham and Dover Railway (LCDR) által alkalmazott Aeolus osztályú mozdonyokat a 19. század közepén fejlesztették ki. Az 1860-as években gyártották őket annak érdekében, hogy kielégítsék az industrializáció növekvő vasúti igényeit. E mozdonyok tervezését Thomas Russell Crampton, egy neves mérnök végezte, aki számos vasúti jármű tervezéséről ismert.
- Gyártási év: 1860
- Megrendelő: London, Chatham and Dover Railway
- Gyártási helyszín: Egyesült Királyság
Technikai jellemzők
Az LCDR Aeolus osztály gőzmozdonyok számos innovatív megoldással rendelkeztek, amelyek javították a teljesítményt és a megbízhatóságot. A mozdonyokat gőzhajtás rendszerrel szerelték fel, amely akkoriban széles körben elterjedt technológia volt.
- Hajtásrendszer: Gőz
- Tengelyelrendezés: 4-2-0
- Maximális sebesség: körülbelül 60 km/h
- Méretek: A pontos méretek nem ismertek a forrásból
- Fékrendszer: Kézifék
Szolgálati történelem
Az Aeolus osztályú mozdonyokat az Egyesült Királyságban, az LCDR hálózatán használták. Széles körben elterjedt munkát végeztek a vasúttársaság útvonalain, beleértve mind a személy-, mind a teherszállítást. Az 1880-as évekig voltak aktív szolgálatban, amikor is fokozatosan újabb és korszerűbb mozdonyok váltották fel őket.
Megőrzött példányok / múzeumi szereplés
Jelenleg nincs információ arról, hogy bármely Aeolus osztályú mozdony megőrzésre került volna. Úgy tűnik, hogy egyetlen példány sem maradt fenn a múzeumokban vagy magángyűjteményekben.
Érdekességek és kulturális hatás
Bár az Aeolus osztályú mozdonyok nem váltak különösebben ikonikus szereplővé a vasúti történelemben, a Crampton által tervezett technológiai megoldások hozzájárultak a vasúti mozdonyok fejlesztéséhez és inspirációt nyújtottak a későbbi mérnöki munkákhoz.
Műszaki adatlap
| Járműtípus | Gőzmozdony |
| Meghajtás | Gőz |
| Korszak | 1850–1899 – Gőz fénykora |
