Történeti háttér és gyártás
A New York Central S-Motor elektromos mozdony kifejlesztése a 20. század elején kezdődött, egy olyan időszakban, amikor a vasúti közlekedés gyors ütemben fejlődött az Egyesült Államokban. Az elektromos mozdonyok iránti igény növekedését a sűrűn lakott városi területeken történő hatékonyabb és környezetbarátabb közlekedés szükséglete generálta.
A mozdonyokat a General Electric gyártotta 1904-ben, válaszul a New York Central Railroad igényeire. Az akkor kísérleti technológiának számító elektromos meghajtás olyan előnyökkel járt, mint a nagyobb hatékonyság és sebesség. Az S-Motor mozdonyok példányszáma 36 darab volt, és kizárólag a New York Central Railroad számára készültek, ahol elővárosi vasúti forgalomban álltak szolgálatba.
Technikai jellemzők
Az S-Motor elektromos hajtású volt, amely a korszak modern technológiájának számított. A mozdonynak egy B-B tengelyelrendezése volt, ami azt jelentette, hogy két, egyenként két tengelyből álló forgóváz tartalmazta a hajtott kerekeket.
Az S-Motorok teljesítménye körülbelül 1350 lóerő volt, és maximális sebességük elérte a 85 km/h-t. A jármű hossza körülbelül 13 méter, magassága pedig hozzávetőlegesen 4,3 méter volt. Az S-Motorok elsősorban elővárosi vonatok vontatására szolgáltak, és nem voltak utasfülkék bennük. A vezérléshez kézi vezérlőpult szolgált, amely a korszak szokásainak megfelelően mechanikus kapcsolókat használt.
Szolgálati történelem
A New York Central S-Motor mozdonyok főként New York város környékén teljesítettek szolgálatot, ahol a sűrű helyi közlekedési hálózatban alkalmazták őket. Az elővárosi vonatok vontatására tervezték, ahol megbízhatóan működtek a zsúfolt városi környezetben. A mozdonyokat egészen 1955-ig használták, amikor is a korszerűbb elektromos és dízelmozdonyok fokozatosan kiszorították őket a forgalomból.
Megőrzött példányok / múzeumi szereplés
Sajnos úgy tűnik, hogy a New York Central S-Motor mozdonyokból nem maradtak fenn megőrzésre érdemes példányok. Nem találhatóak múzeumokban, és nosztalgiavonaton sem használják őket. Ez részben a korai kivonásuknak és a technológia gyors avulásának köszönhető.
Érdekességek és kulturális hatás
A New York Central S-Motor mozdonyok nem váltak széles körben ismertté, így kulturális hatásuk is korlátozott maradt. Modellvasúti készletekben sem váltak elterjedtté, bár az elektromos meghajtás korai példái iránt érdeklődő hobbi vasútgyűjtő körökben bizonyos szintű figyelmet kaptak. Búcsúszóként elmondható, hogy a New York Central S-Motorok a vasúti technológia egy jelentős, ám rövid életű mérföldkövét képviselték.
Műszaki adatlap
Járműtípus | Elektromos mozdony |
Meghajtás | Elektromos |
Korszak | 1900–1929 – Dízel kísérletek |
Teljesítmény: | 1350 LE |
Tengelyelrendezés: | B-B |
Maximális sebesség: | 85 km/h |
Hossz: | 13 m |
Magasság: | 4,3 m |
Hivatkozások
Képek
Források: Wikipédia, Google