LNER Thompson Class B2 gőzmozdony

Az LNER Thompson Class B2 gőzmozdony a második világháború utáni brit vasúti újítások jellegzetes példája, a tervezés során nagy hangsúlyt fektettek a hatékonyság és a karbantarthatóság javítására.

Történeti háttér és gyártás

A London and North Eastern Railway (LNER) Thompson Class B2 gőzmozdony egy jellegzetes típus, amelyet Edward Thompson, az LNER főgépész tervezett. A II. világháború utáni időszakban, 1945-ben kezdték el gyártani, válaszul az egyre növekvő közlekedési igényekre és a háború által okozott károk helyreállításának szükségességére.

A Thompson Class B2 mozdonyokat az LNER üzemelte, főként a brit vasúthálózat északkeleti részén. Ezek a mozdonyok a már meglévő B1 osztály alapján készültek, és az volt a céljuk, hogy hatékonyabban szolgálják ki a közepes távolságú személy- és tehervonatokat.

A gyártás helyszíne Nagy-Britannia volt, és az első példányok 1945-ben készültek el. Az LNER megrendelésére készült járművek száma nem volt jelentős, de fontos szerepet játszottak a vasúti közlekedés újraélesztésében az országban.

Technikai jellemzők

A Thompson Class B2 gőzmozdonyok gőzzel működtek, és a tervezés célja az volt, hogy hatékonyabb és megbízhatóbb legyen a közlekedésben. A mozdonynak 4-6-0 tengelyelrendezése volt, ami azt jelentette, hogy négy vezető tengely és hat hajtott kerékpár képezte a futóművét. Ez a kialakítás lehetővé tette a nagyobb sebességet és a stabilabb futást.

A maximális sebességük körülbelül 90 km/h volt, ami abban az időben kifejezetten jónak számított a brit viszonyok között. A mozdonyok nagyjából 19 méter hosszúak voltak, ami a vasúti szabványméretekhez képest átlagos méret volt.

  • Hajtásrendszer: Gőz
  • Tengelyelrendezés: 4-6-0
  • Maximális sebesség: 90 km/h
  • Hossz: 19 méter

Szolgálati történelem

A Thompson Class B2 gőzmozdonyokat az Egyesült Királyságban használták, főként az LNER hálózatában. A mozdonyok fő feladata a közepes távolságú személy- és tehervonatok vontatása volt. Bár nem tartozott a legnagyobb példányszámban gyártott típusok közé, szolgálati idejük alatt megbízhatóságukkal és teljesítményükkel kitűntek.

A mozdonyokat az 1960-as évek közepéig üzemeltették, amikor is a brit vasúti rendszer átállt a dízel- és elektromos meghajtású vonatokra, ami a gőzmozdonyok gyors kivonását eredményezte.

Megőrzött példányok / múzeumi szereplés

Sajnos a Thompson Class B2 mozdonyok közül egyetlen példány sem maradt fenn megőrzésre, így nem találhatóak meg múzeumokban vagy nosztalgia célú szolgáltatásokban.

Érdekességek és kulturális hatás

A Thompson Class B2 mozdonyok nem váltak kiemelkedően híressé a vasúti rajongók körében, és nem kerültek be filmekbe vagy más kulturális alkotásokba. Azonban a vasúti modellszettekben időnként megjelentek, mivel az LNER mozdonyai általában népszerű szereplői a brit modellvasút-gyártóknak.

Műszaki adatlap

Járműtípus Gőzmozdony
Meghajtás Gőz
Korszak 1946–1969 – Dízelkorszak

Hivatkozások

Képek

Források: Wikipédia, Google